Néhány évvel ezelőtt, egy kiállítás megnyitóm alkalmával egy fiatal hölgy odalépett hozzám és azt mondta:
„Nem is tudtam, hogy ilyen szobrok is vannak. Számomra eddig a Szobor, az vaskos és nehéz, hideg és élettelen tárgy volt. Itt meg mit látok? Csupa könnyed, légies formát, teli színnel, humorral, finom erotikával és élettel. Köszönöm ezt a csodálatos élményt!”
Mondhatom, nekem is emlékezetes volt ez a kijelentés, mert tökéletesen megfogalmazta azt, amit én a szobrászat eszközeivel próbálok, szavak nélkül, már évek óta kibontani.
— Mint sejthető, már egész kis lurkóként rengeteget rajzoltam, fúrtam faragtam, s minden elképzelhető anyagból: krétából, drótból, téglából, szappanból, próbáltam kis figurákat készíteni.
Kopácsoltam téglába egy „Talpramagyar” Petőfit, papírból kasíroztam lovacskát, és kőből is egész érdekes dolgokat sikerült kifaragnom.
